1. Sík utak és enyhe lejtők. A módszer hasonló a gyalogláshoz. A kezek és a lábak ritmikusan lendülnek. A bal túrabot és a jobb láb egyszerre érinti a talajt, a jobb túrabot és a bal láb egyszerre érinti a talajt. Minél meredekebb a pozíció, annál közelebb van a lábfejhez. Egy dologra érdemes odafigyelni, hogy a karokat ki kell egyenesíteni (az egész kar erejét kihasználva), és a kézlengés természetes ritmusával a kéz hátralendítése és a test előrelendítése történik.
2. Meredek lejtő. A kezek és a lábak koordinációja ugyanaz, mint egy enyhe lejtőn való fellépésnél. Ami különbözik a enyhe lejtőn való feljutástól, az az, hogy meredek lejtőn először a kart kell behajlítani a túrabot elhelyezéséhez, majd miközben a test enyhén előre dől, a kezek lefelé és hátrafelé tolódnak. Miután a test felfelé mozdul, a kezek természetesen kiegyenesednek, majd a karok kiegyenesítése után egy ideig nyomják. Ez a lökési szakasz lesz a legkönnyebb és legerősebb, mert a csontok erejét a kezek kiegyenesítése után használják fel.
3. Emelkedés magas eséssel. Magas esés esetén mindkét kéz túrabotjai együtt érintik a talajt, és miközben a test kissé előre dől, mindkét kéz lefelé és hátrafelé nyomódik, amíg fel nem áll.
4. Lejtmenet. A kezek és a lábak koordinációja ugyanaz, mint az emelkedőn. A bal kéz együttműködik a jobb lábbal, a jobb kéz pedig a bal lábbal. A különbség az, hogy a hegycsúcs fókusza a lábak elé kerül, és minél meredekebb a lejtő, annál közelebb van a lábfejhez. A kar mozgása ellentétes a felfelé haladással, és egyenes állapotból lassan kell hajlítani, hogy elnyelje a lejtmenet hatását.
5. Magas esés lefelé. Magas eséssel lefelé haladva a dupla túrabotok egyszerre landolnak a talajon, és a karok is kiegyenesednek. Miután a testet fokozatosan megterheltük, a kezeket lassan hajlítják, hogy megosszák a súlyt.
6. Amikor a láb sérült. Ha kificamodott a boka, vagy olyan problémák lépnek fel, mint például görcsök, amelyek kényelmetlenséget okoznak, a túrabotot a sérült láb mellé kell helyezni a láb cseréjéhez.
